Az elmúlt 10+ évben folyamatosan tanultam akarva, akaratlanul. Voltak olyan témák, amikért meg voltam veszve, voltak kötelezők az egyetemi és középiskolai tanulmányaim során és voltak olyanok is, amelyről nem is tudtam. Utóbbiak az olyan skillek elsajátítását jelentik, amelyet nem közvetlen tanulással, hanem szocializálódás útján sikerült megszerezni.

A tudást, a tapasztalatot, amit az évek alatt felhalmoztam igazából sosem aknáztam ki, mert a lustaságom, motiválatlanságom, a sunnyugásom mögé bújva visszafogtam és bezártam magam egy biztonságos, egyszerű, célnélküli, gondtalannak tűnő burába. Ez egy olyan kényelmi helyzet volt (talán még most is az), ami minimális felelősséggel, minimális munkával és rengeteg chillell párosult.

A 2020-as karantén tűnt vízválasztónak, hiszen végre alkalmaztam a tudásom egy részét és nem pofáztam, nem leírtam, hanem megvalósítottam. A koronavírus lökött a vlogolás felé (nagyon régóta szerettem volna videós tartalmakat készíteni). Elkészült 60 adás (két 30 adásos kihívás), amelyek az Egy szakállas férfin keresztül mutatta be az életem egyes részleteit. Ez az időszak volt a legsikeresebb, hiszen ekkor alakut ki egy élhető napi rutin is (sajnos azóta nem sikerült még részleteiben sem megtartani)

A „halogatás mestere” címet nem szeretném kiosztani magamnak, biztos van olyan, aki ebben is jobb nálam, de tuti versenyben vagyok. Az első online oktatásomat 2014-ben szerettem volna elkészíteni, DE csak 2017-ben történt meg (WordPress Alapozó Kurzus). Technikailag nem volt tökéletes, tartalmilag viszont teljesen korrekt anyag lett (a mai napig használható, annak ellenére, hogy azóta megváltozott a WP). Az elmúlt 3 évben rendszeresen foglalkoztam az online oktatás témakörével: sok anyagot vettem és végeztem el, tanultam videózást, vágást, fejlesztettem a beszédtechnikámat, összeírtam egy komplett oktatóanyagot vállalkozóknak (vázlatosan csak), elterveztem, hogy milyen rendszerbe marketingezem és még sorolhatnám az előkészületeket, viszont kézzelfogható eredménye eddig nem volt.

A halogatás oka az volt, hogy a tudásom értékesítését nem éreztem hitelesnek, nem akartam olyan anyagot pénzért adni, ami nekem 1 forintot sem érne. A gondolatmenetben ott csúszott a hiba, hogy a tanulóim/hallgatóim nem azonos szinten vannak, mint én, így nekik biztos megérne párezer forintot. Többször átgondolva, megrágva mégis inkább beadtam a derekam a lusta énemnek és kerestem még pár kifogást.

Nem akartam olyan anyagot készíteni, ami nem időtálló, mert nem szerettem volna havonta, fél- de akár egy évente sem frissíteni/bővíteni azt. A WordPress alapozó Kurzusom jó példa, mert oda minden egyes WP verziónál mehetne egy kiigazítás, plusz videó vagy extra anyag, hogy naprakész legyen.

A technikai korlátok és a minőség kérdése is jó pajzs volt magammal szemben, hiszen, ha valamit pénzért adok, akkor annak tökéletesnek kell lennie (a piac ismeretében ez volt az egyik legnagyobb bullshit – nagyon sok a drága, haszontalan tudásanyag). Ez a legnagyobb csúsztatásom, hiszen a blogjaimon pont az a véleményem, hogy inkább menjen ki helyesírási hibákkal anyag, DE legyen. Ha egy videóban nem tökéletes a hang vagy a fényezés, akkor attól még a tartalom érhet „milliókat” valakinek. Idővel úgyis fejlődni fogok én is és a technika is, ami sokkal hitelesebbé tesz, szinte velem együtt fejlődhetnek a nézőim.

Ezért nem készült további online oktatás, ezért nem adtam át a tudásomat, pedig sok esetben 1-1 gondolat is megváltoztathatja valakinek a hozzáállását, gondolkodását, látásmódját. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy a partnereimmel, ügyfeleimmel, barátaimmal, családtagjaimmal is pont ezt játszom: hol én adok, hol én kapok egy-egy olyan seggberúgást, tippet, ötletet, ami kimozdít a saját magamnak készített kényelmes posványból.

Hogyan lehet a videózást, a tudásátadást, a pofázást és személyes brandet összehozni? Egy olyan részben ingyenes oktatófelülettel, ami a saját tapasztalatokon alapszik, ahol szabadon el lehet mondani a véleményt és megosztani a tapasztalatokat (nem másét, hanem a sajátot). És így állt össze az igytanulokvallalkozni.hu. Több ötletem is volt, amelyek a külső behatások révén változtak, összeolvadtak és olyan egyveleget alkottak, amit hitelesen tudok képviselni. Ez a saját vállalkozásom, az életem.

Mi a célom? Elsődleges célom, hogy kialakítsak egy olyan felületet, ahol folytathatom a vlogolást/oktatást szakmai témákban és végre nézőim is lennének. Tovább a saját tudásom dokumentálása és megosztása a lehető leghatékonyabb módon. A fejemben lévő kép az, hogy ingyenes és fizetős tartalmakat és szolgáltatásokat kombinálom. Ennek segítségével olyan közösséget szeretnék kialakítani, akik egymást segítve tudnak fejlődni.

Mitől lesz ez másabb, mint a többi ilyen közösség? Minden vállalkozó máshogy gondolkodik, ugyanazokat a nehézségeket más módon küzdi le, más megoldásokat talál. Ez az én utam lesz, amely remélhetőleg mások útját teszi kellemesebbé, könnyebbé, élvezhetőbbé. Ha nem ez lesz a világ legeredetibb/legegyedibb ötlete, akkor sem dől össze a világ.

Miről fog szólni ez az oldal? A váza az egésznek egy YouTube csatorna lesz, amelyet weboldal/blog, Instagram fiók, Facebook oldal és csoport támogat majd. A tapasztalat + vélemény kombinációja nem azt jelenti, hogy csak ez az egyetlen lehetőség létezik, egyszerűen annyit, hogy amikor egy anyag készül, akkor én abban az adott pillanatban én úgy gondolom. A tartalmak fókusza a saját tapasztalataim, gondolkodásom, látásmódom bemutatása lesz több területre bontva:

·         vállalkozási ismeretek

·         pénzügyek

·         online marketing

·         WordPress weboldal készítés

·         statisztika, elemzés

·         stratégia, kampányok

·         startup tapasztalatok

·         csapatmunka

·         napi rutin

Miért kövess vagy ne kövess engem? Voltak sikeres és sikertelen próbálkozásaim, megtapasztaltam a vállalkozólét árnyoldalait és szépségeit, pénzügyileg egy kaotikus Kft-t ismerhetsz meg. Mindenről beszélni fogok, amit megtapasztaltam, nem lesznek tabuk. Őszintén elmondom a véleményemet és nem szégyellem a kudarcokat sem.

Miért csinálom ezt? Ki szeretnék kerülni a saját mocsaramból, ahova bevackoltam magam. Kerestem a megfelelő munkákat, ügyfeleket, lehetőségeket és idővel valami elromlott, befásultam, meguntam. Leginkább az bántott az elmúlt időszakban, hogy hiába szöktem meg a főállás mókuskerekéből belekeveredtem a kényszervállalkozókéba (így kezdtem vállalkozni és részben még most is ez a helyzet). Hiába szeretem a marketinget és weboldalkészítést nem elégíti ki a kreativitásom az, hogy ugyanazokat a feladatokat kell csinálnom más logóval felcímkézve. Pofázni és kifejteni a véleményemet a lételemem, így adta magát, hogy ezt az irányt kell választanom. Fontos volt, hogy ne legyen céltalan, ahogy az Egy szakállas férfi volgja. Szórakoztató tapasztalatszerzés és digitális környezetszennyezés volt utólag belegondolva. Ezért is került a vállalkozásom a fókuszba. Így lett célom, azt csinálhatom, amit szeretek és még segíthetek is másokon. 

Sipőcz Norbert

Sipőcz Norbert